Ugrás a tartalomra
Búzásbocsárdi Református Egyházközség

1303 – napjaink

A falu és a gyülekezet története

Búzásbocsárd a Küküllümenti dombok és a Közép-Marosmente lankás dombjai között, az úgynevezett Maros–Küküllő közben fekszik, a Kis Dunának becézett Bocsárd-pataka mentén.

A település

Maros menti magyar sziget

Búzásbocsárd a Küküllőszögtől nem messze, Alsókarácsonyfalvától mintegy 3 km-re, Balázsfalvától 12 km-re északnyugatra helyezkedik el. Tájszólásában a Maros menti település főleg Magyarlapáddal, Magyarbecével, Magyarkapuddal és Magyarpéterfalvával képezi azokat a magyar szigeteket, amelyek Nagyenyedtől Balázsfalváig jelzik a reformátusság Fehér megyei jelenlétét.

A templomos település első írásos említése 1303-ban Bochard néven jelentkezett a forrásokban. 1332-ben Buzásbuchard, 1410-ben Bochard, aliter Gyanad, 1587-ben Buzás–Boczyard formában fordult elő. 1332-ben plébániatemploma volt; ekkor Mihály, majd Mátyás voltak katolikus lelkészei.

Érdekessége, hogy a település névetimológiája rokon a 25 km-re fekvő Borosbocsárddal: a középkorban (1303-tól 1440-ig) a bocsárok a király pohárnokai, de vincellérei is voltak. A korai középkorban a neves Gyógyi (Diódi) család birtoka volt. Az újkorban a híres diplomata Macskási Boldizsár ispán, erdélyi hadparancsnok és felesége, Kapi Anna voltak a birtokosai. Bocsárdot 1615-től a Macskási család birtokolta, amelyet Bethlen Gábortól kapott adományba. 1710-ben Kapi Anna egy kelyhet is adományozott a bocsárdiaknak.

Helyi hagyomány szintjén él, mégis feltételezhető, hogy a Szent István törvényei következtében kialakuló központi település gyűjtötte össze Tövisvölgy, Gyónát, Panka, Kornuly, Erdőkmegett és Vásárhídja (ahol egykor kúria is állt) lakóit, ezzel kialakítva a középkori falu történelmi magját, ahová a XIV. századi templom is épült.

Idővonal

Évszázadok mérföldkövei

  1. 1303

    Első írásos említés

    A templomos település Bochard néven jelenik meg a forrásokban. Későbbi névváltozatai: Buzásbuchard (1332), Bochard, aliter Gyanad (1410), Buzás–Boczyard (1587).

  2. 1332

    Plébániatemplom

    A falunak plébániatemploma van; katolikus lelkészei Mihály, majd Mátyás. A középkorban a bocsárok a király pohárnokai és vincellérei voltak – innen a település neve.

  3. XIV. század

    A gótikus templom

    A falu közepén, magaslaton felépül a templom, amelynek gótikus jegyei – résablakok, diadalív, támpillérek, bevakolt bordázatok – ma már csak a szentélyben látszanak.

  4. 1450 körül

    A középkori harang

    Nagyszebenben készül a 800–900 kg-os harang „O rex glorie veni nobis cum pace” felirattal – a gyülekezet legtöbbet megénekelt kincse.

  5. XVI. század 2. fele

    A reformáció

    A gyülekezet áttér a református hitre. Erre emlékeztet a templomban befalazott, faragott sekrestyebejárat és az 1657-es évszámmal ellátott míves kőszószék.

  6. 1615

    A Macskási család birtoka

    Bocsárdot Bethlen Gábor adományaként a Macskási család birtokolja. Korábban a neves Gyógyi (Diódi) családé volt.

  7. 1710

    Kapi Anna kelyhe

    Kapi Anna – Macskási Boldizsár diplomata, ispán, erdélyi hadparancsnok felesége – kelyhet adományoz a bocsárdiaknak.

  8. 1866

    Alapos átépítés

    A templomhajó mai formája ebből az átépítésből, illetve későbbi korok építéséből származik; a szentélyt diadalív választja el tőle.

  9. 1878–79

    Orgona

    A templom orgonáját Kollonics István készíti.

  10. 1900

    Új parókia

    Elkészül a fatornácos parókia, amely ma is a gyülekezeti élet otthona.

  11. 1926

    Alsókarácsonyfalva temploma

    Felépül a leányegyház temploma, ahol ma mintegy 60 református él egy nagyszámú román lakosságú településen.

  12. napjaink

    Restaurálás

    A templom felújítása során előkerült a XVIII. században boltozott kripta és az osszárium.

Búzásbocsárd szülötte

Herepei Károly (1817–1906)

A falu híres szülötte Herepei Károly régész-geológus, a nagyenyedi Bethlen-kollégium jeles professzora. Emléktábláját 2024. október 6-án, a leszármazottak jelenlétében leplezték le a búzásbocsárdi református templomban, ugyanazon az ünnepségen, amelyen a gyülekezet új lelkipásztorát is beiktatták. Az ünnepség az ótemetőben, a frissen felújított Herepei-síremlékek megkoszorúzásával zárult.